1947-ben születtem Sopronban pedagógus szülők harmadik gyermekeként. Iskoláimat is ott végeztem. 1971-ben erdőmérnökként, 1980-ban népművelőként szereztem egyetemi diplomát. Hivatásom kapcsán egyre közelebb kerültem a néprajz, népi kézművesség izgalmas területéhez. Mivel apai ágon Erdélyből származom, 1973 óta rendszeresen jártunk férjemmel felfedezni csodálatos tájait, gazdag tárgyi kultúráját, elnyerni lakóinak barátságát. Ez volt a másik forrás, ahonnan indíttatást kaptam.

Népművelőként korán bekapcsolódtam a játszóházi mozgalomba, ahol a foglalkozások vezetéséhez a legjobb kézműves szakembereket igyekeztem megnyerni. Így kerültem kapcsolatba a mézeskalácsossággal és a tojáshímzéssel.

A nyolcvanas évek közepén találkoztam először a mívesen megírt, szép tojásokkal, amik varázserővel hatottak rám. Azonnal elhatároztam, hogy meg kell tanulnom legalább hasonlóan szépeket készíteni. Mivel mesterem nem volt, s eszközeim is alig, egészen egyedül indultam el az úton. Minden hibát elkövettem minden egyes munkafázisban, mégis évről-évre szebbek lettek a tojásaim, amik közül néhány a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumba is eljutott.

Mindig csak Húsvét előtt dolgozom velük és vigyázok rá, hogy a hagyományokat tiszteletben tartsam. Az évek során sok mintát rajzoltam le. Gyűjtöttem őket Székelyföldön, a Gyimesekben és a moldvai Pusztinán.

A hímeseket magam és barátaim örömére és persze a Húsvét örömére készítem. A magam sorsán okulva szívesen segítek bárkinek megtanulni ezt a nem éppen egyszerű mesterséget.

Az élő Népművészet XI. XII. és XIII. Országos Népművészeti Kiállításon kalácsokkal és hímes tojásokkal szerepeltem a Néprajzi Múzeumban.